Megint bebizonyosodott, mint oly sokszor már, hogy nem érdemes semmit erőltetni Boginál, mindennek eljön az ideje és ha már ő is igazán akarja, akkor pikk-pakk menni fog... A bicajozással is így jártunk, ősszel, amikor a szomszéd kislánytól megkapta ezt a bmx bicajt még csak immel-ámmal próbálkozott, rövid idő után fel is adta..Elvittük Gamásra papiékhoz a "gépet", hogy majd papi megtanítja...de ott sem ült rá, egészen tegnapig.. Felvetettem, hogy mivel sokat nőtt a télen, biztosan leér már erről a bicajról is a lába mi lenne, ha megpróbálnánk a két kerekezést..és lássatok csodát egyből volt kedve hozzá a csajsznak, papi gyorsan fel is fújta a kerekeit és már mentek is ki az utcára..és!!!!az első hossz végénél már el is engedte papi, ment, egyensúlyozott...nagyon örült magának és mi is..Ma pedig már tovább is fejlesztette, gyakorolt, próbálkozott..addig-addig amíg rájött arra, hogy ha meglöki magát és lendületet vesz el is tud indulni és onnantól már nem volt megállás..végig bicajozott vele az egész család a mamiék utcáján, felváltva: papa, én, báttyus, apa..
Nagyon élvezi a csaj a kerekezést, engem meg néha a szívroham kerülget mert olyan gyorsan megy...
Persze még van mit tanulni, helyből elindulás, kanyarodás, de ha a lelkesedés kitart akkor az is hamar menni fog..és gondolkodhatunk apával, hogy a nyuszi milyen csajos bicajt hozzon Boginak..mert két bicaj kell..egy mamiékhoz, egy pedig itthonra...
ui, írnom sem kell, hogy mennyire büszkék vagyunk a csajszira!!!!
